A gyerekcipő kiválasztásánál könnyű beleesni abba a hibába, hogy „majd belenő” alapon egy-két számmal nagyobbat veszünk, vagy éppen csak azt figyeljük, hogy a gyerek nem panaszkodik-e. A kisgyerekek azonban sokszor nem tudják pontosan jelezni, hogy a cipő nyomja-e őket, ráadásul a lábuk gyorsan változik. A megfelelő méret nemcsak kényelmi kérdés: a túl szűk cipő nyomhatja a lábujjakat, a túl nagyban pedig csúszkálhat a láb, romolhat a járás stabilitása, és könnyebben kialakulhatnak vízhólyagok vagy kidörzsölődések. A jó választáshoz nem elég a cipő oldalán lévő méretszámot nézni, a belső hossz és a cipő formája sokkal többet mond.
A cipőméret száma önmagában kevés
Két azonos méretjelzésű gyerekcipő belső hossza márkánként és modellenként is eltérhet. A 28-as méret tehát nem minden gyártónál pontosan ugyanakkora helyet jelent, ráadásul a belső szélesség és az orr-rész formája is különbözhet. Egy szélesebb lábfejű gyerek ugyanabban a méretben kényelmesnek érezhet egy szélesebb kaptafát, míg egy keskenyebb modell nyomhatja a lábujjakat.
A legbiztosabb kiindulópont a gyerek lábának tényleges hossza és a cipő belső mérete, nem a megszokott méretszám. Érdemes mindkét lábat megmérni, mert kisebb eltérés teljesen gyakori. Cipőválasztásnál mindig a hosszabbik lábhoz kell igazodni.
Mennyi hely legyen a lábujjak előtt?
A cipőben szükség van némi szabad helyre, mert járás közben a láb előre mozdul, a lábujjak pedig terhelés alatt kissé szétterülnek. Gyerekcipőnél általában nagyjából 10–12 milliméter körüli ráhagyással érdemes számolni, de a cipő típusa, a gyerek életkora és a gyártó ajánlása is számít.
Ez a hely nem egyenlő azzal, hogy a láb szabadon csúszkálhat a cipőben. A saroknak stabilan kell maradnia, a lábfej nem mozdulhat előre minden lépésnél, és a cipőnek oldalirányban sem szabad lötyögnie. A növekedési ráhagyás akkor megfelelő, ha van hely a lábujjak előtt, de a cipő közben még stabilan tartja a lábat.
A „benyomom az orrát” módszer könnyen félrevezet
Sok szülő úgy ellenőrzi a méretet, hogy kívülről megnyomja a cipő orrát, és megpróbálja kitapintani, meddig ér a nagylábujj. Puha felsőrészű cipőnél ez működhet valamennyire, merev orrkialakításnál azonban nehéz pontosan érezni a lábujj helyét. Ráadásul a gyerek ösztönösen be is húzhatja a lábujjait, amikor megnyomjuk a cipőt.
Pontosabb módszer lehet a kivehető talpbetét használata, ha az adott cipőben van ilyen. A gyerek ráállhat a betétre teljes testsúllyal, és jól látható, mennyi hely marad a lábujjak előtt. Ha a betét nem vehető ki, belső cipőmérő eszköz is használható.
A túl nagy cipő sem „jobb befektetés”
A gyorsan növő gyerekláb miatt érthető a kísértés, hogy a szükségesnél jóval nagyobb cipőt vásároljunk. Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi megtakarítást. Ha a cipő túl hosszú, a láb minden lépésnél előre-hátra csúszhat, a sarok kiemelkedhet, a gyerek pedig ösztönösen megváltoztathatja a járását, hogy a cipőt a lábán tartsa.
A túlméretezett cipőben könnyebben alakulhat ki kidörzsölődés, és futásnál, lépcsőzésnél vagy játszótéren a botlás veszélye is nagyobb lehet. Vastagabb zoknival sem érdemes több számmal nagyobb cipőt „kitölteni”, mert ettől a cipő formája nem fog jobban illeszkedni.
A szélesség legalább annyira fontos, mint a hossz
Előfordulhat, hogy a cipő hosszra megfelelő, mégis kényelmetlen. Ha az orr-rész túl keskeny, a lábujjak összenyomódnak, a kisujj oldalt nekiütközik a felsőrésznek, vagy a lábfejen erős nyomásnyomok maradnak. Máskor éppen ellenkezőleg: a keskeny láb túl sokat mozog egy széles cipőben.
Felpróbáláskor érdemes megnézni, hogy a lábujjak természetes helyzetben maradnak-e, nincs-e erős feszülés az oldalakon, és a tépőzár vagy fűző normál helyzetben stabilan fogja-e a lábfejet. A nagyon szorosra húzott rögzítés gyakran arra utal, hogy maga a cipő túl bő.
A gyerek lábát állva mérd
Terhelés alatt a láb kissé hosszabbá és szélesebbé válhat, ezért a mérést álló helyzetben érdemes elvégezni. A sarok legyen a talajon, a testsúly pedig egyenletesen terhelje a lábat. Egy papírlapon körberajzolt láb is adhat támpontot, de a ceruzát függőlegesen kell tartani, különben könnyen néhány milliméterrel nagyobb körvonal készül.
Érdemes a cipőt abban a zokniban felpróbálni, amelyben a gyerek várhatóan hordani fogja. Téli bakancsnál vastagabb zokni, nyári vászoncipőnél vékonyabb anyag változtathat az illeszkedésen.
Honnan látszik, hogy kinőtte?
A gyerek nem mindig mondja, hogy szűk a cipő, ezért időnként érdemes ellenőrizni. Kisebb gyerekeknél a láb gyorsan nőhet, ezért néhány havonta is szükség lehet újramérésre.
- A lábujjak már közel érnek a cipő végéhez.
- Levétel után piros nyom látszik a lábujjakon vagy a lábfej oldalán.
- A gyerek nehezebben veszi fel a cipőt, pedig korábban könnyen ment.
- A sarokrész vagy a felsőrész szokatlanul feszül.
- A gyerek gyakran leveszi a cipőt, panaszkodik, vagy járás közben láthatóan kényelmetlenül mozog.
A megfelelő méretet rendszeresen újra kell ellenőrizni
Egy jól megválasztott gyerekcipőnek nem kell sem szorosnak, sem feltűnően nagynak lennie. A lábujjak előtt maradjon elegendő mozgástér, miközben a sarok stabil, a lábfej nem csúszkál, és a cipő szélessége is illeszkedik a gyerek lábformájához. A méretszám ehhez csak kiindulópont, nem garancia.
A legjobb cipő nem az, amelyikbe a gyerek majd egyszer belenő, hanem az, amelyik most megfelelően illeszkedik, miközben ésszerű növekedési helyet is hagy. Mivel a gyerekláb gyorsan változhat, a méretet érdemes rendszeresen újra ellenőrizni, nem csak akkor, amikor a cipő már láthatóan szűk.
Fotó: Magnific
