Kellemes, még nem fülledt nyári este, poharakban megcsillanó vörösbor a mécsesek játékosan pislákó fényében. Terített piknikasztal, lampionok, tücsökciripelés… Gyertek velünk ti is ezen a mágikus éjszakán a tűz köré! Hiszen a fény diadalát ünnepeljük ma, ahogy a természettel összhangban élő őseink is ezt tették, hogy az ártó erőket minél messzebre űzzék: a tüzek gyújtásával a Napot segítették égi munkájában. A lányok, asszonyok a faluban minden házhoz betérve gyűjtötték a tűzhöz a rőzsét, szalmát. Ily módon mindenki hozzájárult a máglyához. A férfiak az előző évi aratókoszorút meggyújtva élesztették fel a tüzet… és az első fellobbanó láng, az egyre erősödő, lobogó tűz rituálisan ily módon a közösséget is megtisztította, megszentelte. A nők ilyenkor különféle illatos füveket (zsálya, rozmaring, levendula, kakukkfű, vadbodza, fodormenta) is füstöltek, amiket gyógyfürdőkhöz is használtak később. A nyárközépi tűzben sült almának szintén gyógyító erőt tulajdonítottak. A szerelmeseknek, ha együtt ugrották át a mágikus tüzeket, messzire űzhették maguktól a rosszat, termékenységet reméltek. A férfiak a nagyobb tüzek átugrásával bizonyíthatták bátorságukat. Később, a csillapodó lángokat a leányok ugrották, a legények pedig azt lesték, ki tud ügyesebben átugrani a parázs felett. Vajon nem ebből ered a tűzről pattant menyecske kifejezésünk? A Föld és az Ég nászának napján szokás volt még “mátkaságba”, “komaságba” is kerülni. Akit mátka- vagy komabottal ajándékoztak meg, az szimbolikusan egy egész életre szóló barátságot, szövetséget kapott. A bot tetejére almát tűztek, a szárára cseresznye- vagy meggyágat kötöztek.
És hogy mivel érdemes várni a “komákat”, ha a népi praktikák nyomán kedvet kaptatok ti is egy nyárközépi, hangulatos baráti összejövetelhez? A képek alapján kiderül…

 

 

 

 

 

  • naturahome